Románia megmenekült a szélsőségesség és az euroszkepticizmus mély szakadékától – és ebben kulcsszerepet játszott a romániai magyar közösség példás részvétele a választások második fordulójában. Egy ismert román publicista szerint most már nem elég a szép szavak szintjén hálásnak lenni, ideje konkrét lépéseket tenni a magyar kisebbség irányába – számolt be róla a g4media.ro.
A cikk szerint a magyar szavazók döntő többsége – mintegy 95 százaléka – Nicușor Danra adta le voksát, így járult hozzá George Simion, az AUR (Szövetség a Románok Egyesüléséért) szélsőjobboldali vezetőjének vereségéhez.
A politikai aktivizálás élére az RMDSZ (UDMR) vezetői – Kelemen Hunor, Antal Árpád, Csoma Botond –, valamint a történelmi magyar egyházak álltak. Egy emberként sorakoztak fel Simion ellen,
akinek szélsőséges, magyarellenes és EU-ellenes retorikája hatalmas ellenállást váltott ki Erdélyben.
A fordulópontot az jelentette, amikor Simion a kampány során megkerülve az RMDSZ-t, közvetlenül Orbán Viktorhoz próbált fordulni a magyar szavazatokért. Ez az arrogáns lépés nemcsak az erdélyi magyar közösséget, hanem annak legitim vezetőit is sértette – így az RMDSZ példásan mozgósított ellene.
A szerző, a honi baloldali médiához hasonlóan hangsúlyozza: a magyar közösség nem vakon követi Orbán Viktor utasításait, sőt, ebben az esetben épp a román demokrácia mellett tett hitet.
A publicista szerint ideje, hogy a román állam valódi lépéseket tegyen viszonzásul. Például biztosítania kellene az anyanyelvhasználatot a közigazgatásban ott, ahol a magyarok aránya meghaladja a 20 százalékot – egy meglévő, de gyakran figyelmen kívül hagyott törvény alapján.
Ugyanígy természetes lenne, ha az RMDSZ által delegált alkotmánybíró mandátumának lejárta után újra magyar nemzetiségű bíró kerülne a testületbe.
A publicista azt is javasolja,
hogy az új államelnök vegyen maga mellé egy magyar tanácsadót – nem feltétlenül kisebbségi ügyekre –, hiszen az RMDSZ kormányzati tapasztalata és szakértői bázisa sok tekintetben felülmúlta a román pártok átlagát.
Gazdasági téren a magyar többségű megyéket sem szabad másodrendűként kezelni. A helyi fejlesztések, például az Iași–Marosvásárhely autópálya megépítése nemcsak az elszigeteltséget csökkentené, hanem a magyar közösség frusztrációját is. Ugyanez vonatkozik a román nyelvtanítás erősítésére is – ez maguknak a magyaroknak is érdeke, hiszen a nyelvismeret hiánya súlyos hátrány a munkaerőpiacon.
A publicista úgy véli – egyébként tévesen: miközben az anyaországi kormánypártok revizionista álmokat dédelgetve „nemzetegyesítést” hirdet, Bukarestnek a valóság talaján állva kell cselekednie – a jogok betartásával, az intézményi reprezentáció biztosításával, és a gazdasági marginalizáció megszüntetésével.
A magyarok lojalitása most bebizonyosodott – ideje, hogy a román állam is bizonyítson végre valamit”
– zárja sorait a szerző.